Az elfuserált rendszerváltás idejétől kezdődően már két évtizede napirenden van egy új alaptörvény megalkotása a sztálini alapokon nyugvó 1949. évi XX. törvény helyett. A parlamenti szembenállás és a megfelelő társadalmi felhatalmazás hiánya miatt eddig azonban esély sem mutatkozott arra, hogy konszenzussal és széles körű társadalmi vita, majd kialakuló közmegegyezés alapján elkészülhessen a nemzeti hagyományokon nyugvó, nemzeti értékeket megjelenítő, nemzeti érdekeket védő generációkon átívelő – népszavazással megerősítendő - alaptörvény, amely a történeti alkotmányosságunk és a Szent Korona-tan legmagasztosabb elvein alapul.
Most, hogy a „szavazófülkében végbement forradalom” révén az Országgyűlésben alkotmányozó többséget kaptak a kormánypártok, lehetőség nyílt e mulasztás orvoslására – remélte a nemzeti oldal és egyúttal bíztunk a konszenzus-elv érvényesülésében. A bizalom már akkor megcsappant, amikor a többség kiemelte a mostani alkotmányból azt a még a szintén 2/3-is többséggel bíró, alkotmányozás terén önmérsékletet tanúsító Horn-kormány idejében 1995-ben beemelt rendelkezést, miszerint a jelenlegi ideiglenes alkotmány helyébe lépő új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Négyötödös egyetértés híján átfogó alkotmányozás nem is történt nemzetünk szerencséjére. A mostani módosítással azonban a jelenlegi ellenzéki parlamenti erők egyetértése nélkül hozhat határozatot a jelenlegi kormánytöbbség az új alaptörvény előkészítése tárgyában.
Most fennáll a veszély, hogy egy pártszövetség akaratának lenyomata lényegüljön át alkotmányszöveggé, ami azért is abszurd, mert a FIDESZ a választási kampányban egyáltalán nem hirdetett alkotmányozást, ezt egyedül csak a Jobbik tette meg, Zétényi Zsolt útmutatásai alapján.
Az alkotmányozás sokkal magasztosabb és felelősségteljesebb folyamat annál, mintsem, hogy azt aktuálpolitikai célok alá rendeljék. Ehelyett elvárható, hogy tekintetbe vegyék a társadalom ellenzékre szavazó részének, illetve a történelmi jogfolytonosság helyreállítását és a történeti alkotmányosság helyreállítását célzó nem kis számú civil és nem civil erők értékeit, törekvéseit.
Még rosszabb előjel volt, hogy az alkotmányozó eseti bizottság létrehozásáról szóló határozati javaslat általános vitájában a Gaudi-Nagy Tamás által benyújtott módosító indítványt leszavazta a többség, amellyel pedig kezdeményezte a képviselő a történeti alkotmányosság értékeinek megjelenítését az alkotmányozásban, illetve az új alaptörvény népszavazással való megerősítését (az 1989-es, korábbi népszavazási törvény kifejezetten ezt írta elő egészen 1997-ig).
Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság július 20-i ülésén azonban úgy tűnt, csak egy színjáték részesei vagyunk. A bizottságnak december közepéig kell az Országgyűlés elé bizottság elé terjesztenie az alaptörvény alapvető elveire vonatkozó határozati javaslatot, a látványosan rövid a határidő hosszabbítását a kormánytöbbség nem támogatta. Ez pedig – legyünk őszinték – egy ilyen horderejű kérdésben nagyon kevés idő. Kivéve persze akkor, ha a lapokat előre leosztották… A megrendelést mindenesetre a miniszterelnök nemrégiben leadta: jövő tavaszra már készen kell legyen a mű.
Elsőként ki kell emelni, hogy az eredeti terv szerint 7 munkacsoportban folyna a munka, e szerint külön munkacsoport foglalkozna az alkotmányos alapértékekről, holott ez a munka alaptézise. Ezért Gaudi-Nagy Tamás, a bizottság egyik jobbikos tagja javasolta, hogy ebben a kérdésben ne külön munkacsoport, hanem a teljes bizottság végezzen munkát és foglaljon állást. Hiszen – mint fogalmazott – ez olyan, mintha az orvos külön-külön vizsgálná a fejet, a kezet, a lábat és nem vizsgálná magát a testet.
Továbbá felvetette javaslatként, hogy alkotmányügyi szakértők ne csupán a munka végén, hanem már az elejétől részt vehessenek a bizottság munkájában, mert a kőművest sem akkor hívják az építkezéshez, amikor már állnak a falak… Javasolta azt is, hogy az eseti bizottság egyes kiemelt szervezeteket, köztestületeket, szakmai szervezeteket nevesítetten is vonjon be a munkába, köztük a Magyarok Világszövetsége, Magyar Ügyvédi Kamara, Magyar Közjegyzői Kamara, Magyar Jogász Egylet, jogász-szakmai érdekképviseleti szervezetek.
Apáti István (Jobbik) javaslatot tett arra, hogy az elcsatolt területeken élő magyarság képviselőivel, civil szervezeteivel is konzultáljon a plénum munkája során. Az Országgyűlés által nemrégiben elsöprő többséggel megszavazott állampolgársági törvény módosítás, amely a Trianonnal elorzott állampolgárságot adja vissza elcsatolt honfitársainknak, így is tartalmat kapna.
Szintén a Jobbik javaslatára sarkalatos kérdésként vetődött fel, hogy alakuljon külön munkacsoport, mely a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos viszonyt vizsgálja, mert az alkotmányozással szemben már csak ezek jelenthetnek korlátot. Ez lehetne a biztosítéka, hogy az alaptörvény ne egy szervilis, a nemzeti szuverenitást semmibe vevő szöveg legyen, hanem a nemzeti érdekeket tartsa szem előtt és ha valamely ránk vonatkozó nemzetközi egyezmény nem egyeztethető össze az új alaptörvénybe emelni kívánt jogelvvel vagy szabállyal, akkor az adott egyezményt fel kell mondani, vagy ahhoz fenntartást kell fűzni.
Sajnos meg kell állapítani, hogy a „kétharmad” ismét erőből politizált, javaslatainkat mind lesöpörték az asztalról. Így a Fidesz-KDNP bizottsági tagjai nem szavazták meg az önhibájukon kívül határon túlra került magyarok részvételét az alkotmányozásban, de elutasították az alkotmányos alapértékek bizottsági szinten történő tárgyalását és – fájdalom – a nemzeti szuverenitást jelentő, nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos viszonyt vizsgáló munkacsoport felállítására is „nem”-mel szavaztak. Ráadásul jobbikos kérdésre nem tudta megnyugtatóan tisztázni Salamon László, az eseti bizottság KDNP-s elnöke azt, hogy az eseti bizottság milyen viszonyban lesz Orbán Viktor miniszterelnök által létrehívott és Boross Péter által vezetett alkotmányozással kapcsolatos tanácsadó testületnek, amelybe betöltött tagságáról Stumpf István alkotmánybíróvá választás miatt nyilván le kell mondjon.
Egy tekintetben engedett csak a kormánytöbbség az ellenzéknek: a Jobbik javaslatán alapuló lmp-s javaslatot elfogadták, így jogosult minden frakció öt szervezetet jelölni, amelyeket a bizottság bevon az alkotmányozási munkába.
A Jobbik frakció már felkért öt kiemelt jelentőségű, összmagyar érdekekért küzdő szervezetet. A Székely Nemzeti Tanács a leghatározottabb önrendelkezési harcot vívó magyar szervezet az elcsatolt magyar területeken, amely ráadásul már megalkotta Székelyföld statútumát, saját „alkotmányát”. Mellette jelöli a frakció a Magyarok Világszövetségét, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatot, a Magyar Konzervatív Alapítványt és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat.
Bízunk benne, hogy a kormánytöbbség előbb-utóbb jobb belátásra tér és nem alkot alaptörvényt a választópolgárok akarata ellenére. Ehhez azonban az eddig hozzáálláson radikálisan kellene változtatni, illetve a folyamat végén pedig az új alaptörvényt népszavazásra kell bocsátani.
(Gaudi.jobbik.hu, Kuruc.info)
